Fazekas Krisztinaként kezdett kajakozni idehaza, majd férjhez ment Rami Zurhoz és az USA-ban folytatta pályafutását. Aztán visszatért Magyarországra, belevágott a válogatók sokszor kegyetlen kalandjába és olyan magasra ért fel, ahová kevesen. Talán maga sem gondolta volna, hogy kétszeres olimpiai bajnokként emlegetik majd, ám így lett, hiszen a londoni után a Rióban győztes négyesbe is bekerült. Ő maga így emlékszik vissza a riói döntőre. 

- Közvetlenül a verseny előtt magabiztosak voltunk, mert nagyon megbíztunk egymásban. Természetesen az óriási önbizalmat adott Taminak (Csipes Tamara) és nekem, hogy láttuk a párost és Danát (Kozák Danuta) is egyesben, látszott, hogy nagyon jó formában vannak Szabó Gabival.

A partról nézve úgy tűnt, hogy sima győzelmet aratott a Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Csipes Tamara, Fazekas-Zur Krisztina alkotott egység. Persze ez így azért nem teljesen igaz, de az aranyérmet még a németek sem veszélyeztették. Fazekas hosszú utat járt be az újabb olimpiai sikerig, hiszen a magyar kajakos szakág és főleg a női szakág sajátossága, hogy az erőviszonyok miatt nincsenek úgymond bérelt helyek. 

- Nekem nagyon érdekes volt ez a négy év, egyrészt gyorsan eltelt, olyan mintha tegnap lett volna a londoni olimpia, másrészt megszületett két éve a kisfiam, ő pedig felbolygatta rendesen az életet, természetesen a jó irányba. Viszont a szülésből visszajönni azért elég nehéz volt és nem lehettünk abban biztosak, hogy sikerülni fog. De szerencsére Ramival, aki a férjem és az edzőm egy személyben, ezt is megoldottuk.

Krisztáék dolgát nehezítette Rióban, hogy míg Londonban elsőként "tudták" le versenyüket, a nyári ötkarikás játékokon a négyesek párharcát utoljára rendezték, tehát neki és Csipes Tamarának előbb végig kellett néznie és szurkolnia a többi versenyszámot, míg elkezdhették a címvédés felé vezető rögös utat az előfutammal, majd a döntővel. 

- Most sokkal jobban izgultam, mint London előtt. Akkor még nem nyomott bennünket ennyire az esélyesség terhe, most viszont tényleg éreztem, hogy nekünk áll a zászló és nyernünk kell. Azt hiszem, hogy jól megoldottuk.

Ami pedig a folytatást illeti: 

- Őszinte leszek, egyelőre fogalmam sincs. Érzem, hogy a korom miatt már nem annyira tervezhetek előre a kajakban, úgyhogy mindenképpen le fogok ülni a férjemmel és megbeszéljük, hogy mit szeretnénk. Az biztos, hogy nem menekülök el ebből a világból. Ez az aranyérem nagyon pozitív löketet adott és még mindig imádok kajakozni, de 36 éves vagyok, ezért át kell gondolnom, hogy hogyan tovább….