Elégedetten utazott haza Tokióból?

Minden szempontból igen. A világjárvány okozta nehézségek ellenére Japán kiváló házigazdája volt ennek a furcsa olimpiának. Több kritika érte a szervezőket a szigorú COVID-protokoll miatt, de én már az olimpiai előtt elmondtam; hálásnak kell lennünk, hogy ilyen körülmények között, nézők nélkül is megrendezték a versenyt. Betartatták a szabályokat, de ugyanakkor nagyon udvarias és segítőkész volt mindenki egész Tokióban, a problémákra mindig találtak megoldást, és a versenyek hiba nélkül zajlottak. A mi csapatunk szereplésén pedig nincs mit magyarázni, hiszen nagyon sikeres voltunk. Három arany-, két ezüst és egy bronzérmet szereztünk, csakúgy mint Londonban. Viszont most volt több értékes pontszerző helyünk is, hogy mást ne mondjak, negyedik lett egyesben Csizmadia Kolos, férfi 1000 párosban a Nádas Bence, Kopasz Bálint-duó, női kajak 500 párosban Csipes Tamara és Medveczky Erika, K-1 500 méteren Kozák Danuta, kenuban pedig ötödik lett a Balla Virág, Takács Kincső-egység, de tudtunk örülni Lucz Dóra hatodik helyének is K-1 200 méteren. Messze a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtottuk a többi országhoz képest,  csak érzékeltetve; mi 50 pontot szereztünk, míg a második helyezett Új-Zéland 26-ot, a nagy rivális Németország mindössze 25-öt. Pedig a verseny egyre nagyobb, korábban még soha nem szerzett ennyi nemzet érmet kajak-kenuban az olimpián. Az erőviszonyok is rengeteget változtak, a már előbb is említett Németország például egyetlen aranyérmet tudott szerezni, azt is csak a legutolsó versenyszámban. Ráadásul ebben a korábban erősen európai országok uralta sportágban ezúttal a németeken kívül csak Magyarország nyert aranyérmet.



Az olimpiai előtt többször elhangzott, hogy ezúttal is a női kajakosok vihetik a prímet, ehhez képest eredményességben ezúttal felnőtt a lányokhoz a férfi kajak szakág…

Ez egy érdekes dolog, ugyan Rióban is három aranyérmet szereztünk, de így sem voltunk felhőtlenül boldogok. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a férfi kajak szakág romokban hevert. Akkor összesen egy negyedik helyünk lett, és a sportághoz méltatlan ügyek árnyékolták be az egyébként is gyenge teljesítményünket. Az olimpia után elhatároztunk, hogy igenis, a mi célunk csak az lehet, hogy mind a négy szakágban eredményesek legyünk. Elmondhatjuk, hogy mostanra beérett az elmúlt öt évben végzett munkája, és most van egy nagyon erős, elhivatott, és kellően alázatos generációnk. A férfi kajakos csapat magja a 20-as éveinek a közepén jár, vagyis nagyon jó korban van. Legtöbbjüknek már van rutinja a nemzetközi mezőnyben, ugyanakkor még sok-sok éves versenyzői pályafutás állhat előttük. Kopasz Bálint felért a csúcsra azzal, hogy megnyerte a K-1 1000 métert, vagyis a királyszámot, de mellette a 21 éves Varga Ádám is megérkezett, és Bálinton kívül a világ legjobb kajakosait megverve szerzett ezüstérmet. Tótka Sándor esete nagyon speciális.



Ő éveken át feláldozta az egyes indulást a csapatért, a négyesért, amelynek kvótaszerzése kulcskérdés minden olimpiai ciklusban. Miután meglettek az indulói helyek, szép fokozatosan kiderült, hogy Sanyinak több esélye lehet az éremre, ha újra az egyes felé fordul, és valóra váltotta az álmát. Nádas Bence is a csapat erőssége volt, párosban és négyesben is kiválóan sztrókolt, egy kis szerencsével simán lehetett volna dobogós Kopasz Bálinttal. Béke Kornél is jól teljesített, a legfontosabb, hogy hasznos tapasztalatokat szerzett 22 évesen. Minden összevetve a szakág riói szerepléséhez képest ez az olimpia a férfi kajakosaink diadalmenete volt. 

A női kajaknégyes pedig másodszorra védte meg a címét. Mi kell ahhoz, hogy ebben a versenyszámban több mint egy évtizede legyünk a csúcson?

A hihetetlenül éles otthoni versenyhelyzet. A négyes az előző világbajnokságon, Szegeden még Gazsó Dorkával, Kozák Danuta nélkül szerzett aranyérmet. Most visszaült Dana, bekerült Kárász Anna, és a lányok megint uralták a mezőnyt. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a női kajakosaink továbbra is annyira erősek, hogy ha ebben a számban is lehetne duplázni, akkor női négyesben akár két dobogós helyet is szerezhettünk volna.



Nagyon örülök neki, hogy női kajakban is avathattunk két új olimpiai bajnokot, Bodonyi Dórát és Kárász Annát, és a rutinos versenyzőink is újra felértek a csúcsra. Kozák Danuta csalódott volt, hogy egyesben most nem lett érme, és párosban sem győzött, de az élet kárpótolta azzal, hogy újra nyert a négyessel, így ő minden idők legeredményesebb magyar női sportolója. Csipes Tamara pedig elképesztően ment egyesben és párosban is, a négyes győzelemmel pedig a magyar olimpiai küldöttség legsikeresebb versenyzője lett, ami nemcsak neki ad hatalmas presztízst, hanem a kajak-kenu sportágnak is. 

2008 óta viszont nem jött össze az olimpiai érem a kenusoknak, hogyan értékeli a szakág mostani szereplését?

Becsületesen küzdöttek a kenusaink Tokióban, de nem voltak igazán szerencsések. A női kenupáros ötödik helyét már emlegettem, a mezőny az utóbbi években ott is sokat erősödött. Virágot és Kincsőt kevés választotta el az olimpiai éremtől, az egyes teljesítményük pedig nem igazán mérvadó, mert butaság lett volna a C-1-re koncentrálniuk, mikor párosban közel jártak a dobogóhoz. A fiúkat még ennél is nagyobb balszerencse érte, Fejes Dani mandulagyulladást kapott, gyenge volt, nem tudott a verseny előtti napokban edzeni, így nem volt meg a kellő ereje a gyilkos 1000 méterekhez a nagy melegben, és az elképesztő páratartalomban. Egyesben pedig csak kicsin múlt, hogy Adolf Balázs nem került be a döntőbe, ahol egy jó sorsolással szerintem éremszerző lehetett volna.



Férfi kenuban is érdemes értékelni azt az utat, amit az elmúlt években bejártunk, végre van néhány elhivatott, tehetséges versenyzőnk, akik még nagyon fiatalok, a következő évek róluk szólhatnak. A hölgyek között még több a fiatal tehetség, ott van például Horányi Dóra, ő kint is volt velünk az olimpián, viszont Virágék párosában is simán »benne lehet még« Párizs.
 
A teljes Tokióban szereplő magyar csapatból a legeredményesebb a kajak-kenu lett. Létezik egyáltalán ilyen verseny a sikersportágaink között?

Valójában természetesen nem, de örülök annak, hogy a teljes olimpiai csapat jó szerepléséhez hozzá tudtunk tenni a magunkét. A legfontosabb, hogy a »riválisaink» is nagyon jól termeltek. Mellettünk kiválóan szerepelt a másik két sikersportág, vagyis a vívás és az úszás is, és a magyar sport jelenlegi erejét mutatja, hogy rengeteg sportágban szereztünk érmet, ott vannak a birkózók, a vitorlázás, a vízilabda, a karate, az öttusa, a judo, szóval nagyon színes lett a paletta. Ha arra gondolok, hogy egy ilyen mezőnyben lettünk ezúttal a legjobbak, akkor azért nagyon büszke vagyok a sportágunkra.