A Kemény-éra első olyan éve volt a 2001-es, amelyben nem játszott döntőt világversenyen a férfi vízilabda-válogatott. Ez a tendencia a 2003-ban szerzett Eb-bronzzal folytatódott, így nagyon sokan várták, hogy Barcelonába újra aranyérem kerül Kásásék nyakába. A csoportját megnyerő válogatott a negyeddöntőben simán verte Szlovákiát (13-5), az elődöntőben hosszabbítás után múlta felül a görögöket (9-8), majd a döntőben egy sokáig emlékezetes mérkőzésen - az ekkor berobbanó Madaras parádés játékával - 11-9-re győzte le Olaszországot, szintén hosszabbítás után.

2003-ban egy filigrán, kopaszra borotvált fiatalember jelent meg piros-fehér-zöld melegítőben a férfi 400 méteres vegyes úszás döntőjének egyik rajtkövén. Ő volt az akkor 17 éves Cseh László, aki az akkor már szárnyait igencsak bontogató (és nem mellesleg világcsúcsot úszó) Michael Phelps mögött ezüstérmet nyert.

Szintén ezüstérmet nyert, ráadásul hármat, Risztov Éva, aki 400 méter gyorson, 400 méter vegyesen és 200 méter pillangón is a dobogó második fokára állhatott fel.

Jutott még egy érem az úszók jóvoltából: Flaskay Mihály 50 méter pillangón lett bronzérmes.

A férfiaknál a Hackett-Thorpe versengés izgalma mellé felzárkózott a fiatal Michal Phelps (3 arany), valamint a japán Koszuke Kitajima (2 arany), míg a nőknél Inge de Bruijn (arany 50 méter gyorson és 50 méter pillangón), Hanna Stockbauer (aranyérem 400, 800 és 1500 méter gyorson), és Jana Klocskova (200 és 400 méter vegyes) teljesítménye volt kiemelkedő.