Hét évvel azután, hogy élet-halál között lebegett Ausztráliában, ahol az orvosok 5 százalék esélyt adtak a felépülésére egy súlyossá váló betegség szövődményei miatt, Jack Laugherrel közösen ő szerezte meg Nagy-Britannia történetének első olimpiai aranyérmét műugrásban.

Chris a Reading Albatross Diving Clubban kezdte a sportágat, majd a Southampton Diving Clubban folytatta, a juniorversenyekre már ennek a klubnak a kötelékében utazott.

2009 januárjában, 15 évesen is egy junior világversenyen, történetesen az Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon volt jelenése, Sydney-ben. Az egyik edzése után rosszul érezte magát, gyenge és erőtlen volt. Először napszúrásra gyanakodtak, majd egy-két kezdődő tünet miatt az agyhártyagyulladás lehetősége is felmerült.

Nem sokkal később kiderült, nagyon nagy a baj: az Epstein-Barr vírus okozta mirigyláz és annak szövődményei álltak fenn.  18 hónappal később visszatért, és negyedik lett a Nemzetközösségi Játékokon úgy, hogy az orvosok a betegség kezdetén 5 százalék esélyt adtak a túlélésre.

A londoni olimpián, ahol 5. lett a duó, egyéniben pedig a kilencedik helyen zárt úgy, hogy az utolsó ugrására az egész műugróprogram legmagasabb pontszámát (100.70) kapta.

Az első arany 2014-ben a Nemzetközösségi Játékokon született meg, hogy aztán a kazanyi világbajnokságon bronzérmesek legyenek a kínai Cao Yuan/Qin Kai és az orosz Evgeny Kuznetsov/Ilya Zakarov kettős mögött.

Ezután jött az „aranyos” év, hiszen 2016-ban előtt Európa-bajnokok lettek Londonban, hogy aztán az olimpián történelmet írjon a két jó barát.

A teljes cikk a budapesti vizes világbajnokság hivatalos oldalán, a fina-budapest2017.com-on található.