Különösen nagy kihívás volt ez a csapatnak, ugyanis a tavalyi év végén a „keménymag” egy része átnyargalt a kéttestűek világába, így új tagokkal kellett kibővíteni a legénységet.

Érdekességképpen csak egy adat: a 16 fős legénységből 12 vitorlázó teljesen új poszton találta magát a fedélzeten (beleértve a kormányost is), és sokan most ültek először liberán.

Mindezek tudatában a versenyt teljes mértékben edzésnek könyveltük el. Célunk egy biztonságos kör kivitelezése és a „nulladik mérföldkő” letétele volt az éves felkészülésünkben. Felmérni hol vagyunk, és hova kell eljutnunk az elkövetkező két hónapban.

A verseny kedvezően indult számunkra. Viszonylag jól kaptuk el a rajtot és sikerült egy pici előnyre szert tennünk legkedveltebb „játszópajtásunkkal” szemben. Örültünk, hogy indult a Raffica, hiszen a lehető legjobb viszonyítási alap, mondhatni etalon számunkra a másik libera csapat, nem mellesleg tanulni is csak ilyenkor van lehetőségünk tőlük.

A hosszú balcsapásos menet alatt a katamaránok a lee-line előtt már elkezdtek igazgatni a part felé, mi igyekeztünk együtt maradni a másik billegő csapattal illetve a távoli sötét felhők felé vezető irányt gondoltuk előnyösebbnek, remélve némi erősödést belőlük. Nem sokkal a katamaránok után a Raffica is kifordult mi pedig szoros emberfogásban követtük őket. Ekkor átváltottak drifter-re mi viszont maradtunk a genua-nál bízva abban, hogy a magassági előnyből hamarabb kapjuk meg az érkező szelet. Végül igazunk lett és egy komolyabb keleties erősödéssel futatott negyedszélben vágattunk az alsóörsi pályajel felé, amit ha nem is sokkal, de a Ventilo előtt elsőként sikerült vennünk. Nem sokkal utánunk villámgyorsan megérkezett a többi rohanógép és a Raffica is. Kellemes kis siklatás vette kezdetét Tihany irányába és tartava a komolyabb erősödéstől a gennaker sokáig a vordeck-en maradt.

Részletek: Compass Magazin/Kép forrása: FreeImages